[
拒逆](jù nì) “rejects, refuses”
HD. 6.363a(晉代); not found at DK. 5.178.;
92a14.諸族姓子聽所説經,不拒逆者,皆當逮得無上正眞之道,成佛聖慧(p)
K. 183.9.pratikṣepsyanti .... pratibādhiṣyante; O. .pratikṣepsyanti ....prativahiṣyaṃti; L. 25b17.毀;
129c14.時無盡意復謂光世音:“唯(v.l. 惟)見愍念,以時納受,願勿拒逆”(p)
K. 446.4-; not found at L. 57b29;