極盡
極盡(jí jìn) “comes to an end (or a limit), terminates” Cf. 盡極(jìn jí);
HD. 4.1142b(列子);
Lk. 450a17. 本無無有盡時。怛薩阿竭所説亦無有極盡。(p)
AS. 135.7 = R. 272.17 = AAA. 560.1. .akṣaya~ (“inexhaustible” [AsP.tr.II 177 = AsP.tr. 98]); ZQ. 492a2.無極; not found at Zfn. ; Kj. 558b24.無盡; Xz(I). 817a3 = Kj ; Xz(II). 894a18 = Kj ; Sh. 631c11 = Kj ; Tib.Pk. 162b5 = D. 151a2. .mi zad pa;