[拘碍](jū ài) “restrains, detains, hinders”
HD. 6.486a, s.v. 拘I(晋代); DK. 5.187c(唐代);
70c4.三十二相 颜容殊妙 犹得自在 无所拘碍(v)
K. 47.10.svayaṃ(-prabha~); not found at L. 8b5;