净土(jìng tŭ) “a pure land”or rather “a neat(ly arranged) world”
HD. 5.1178b(南朝宋代); DK. 7.27a(颜氏家训);
28b21.富楼那比丘 功德悉成满 当得斯净土 贤圣众甚多(v)
K. 206.3.kṣetra-vara~; not found at Z. 96b30;
43c12.我净土不毁 而众见烧尽 忧怖诸苦恼 如是悉充满(v)
K. 325.5.kṣetra~; Z. 115a8.国土;